W. A. Mozart 1756-ban Salzburgban, a Getreidegasse 9. számú, úgynevezett „Hagenauer házban“ látta meg a napvilágot. Napjainkban Mozart szülőháza Ausztria egyik leglátogatottabb múzeuma és különösen a Mozart-rajongók legfőbb zarándokhelye.
Tovább
Egy félig vízalatti karsztbarlang. A fénytörés következtében a napfény zöldre festi a barlang vizét és belsejét. 1932-ben fedezte fel Luigi Buonocore, egy helyi tengerész. A barlang 60 méter hosszú, 30 méter széles, 24 m magas. Az ókorban került a tengerszint fölé, az idő múlásával jöttek létre a cseppkövek, melyek egymáshoz kapcsolódva különleges alakzatokat és hatalmas oszlopokat formálnak. Nevét arról kapta, hogy ahogyan az evező lapáttal csapkodják a vizet, olyan, mintha smaragd eső hullana. Kis hajókkal viszik körbe a látogatókat. Egy csoport 15-20 percet tölt bent. Ennek a tökéletes időpontja 12 és 13 óra között van, mert akkor érvényesülnek a színek a legjobban.
Tovább
A Velencébe érkező turisták egyik legnagyobb kedvence az élénk színű házairól nevezetes Burano, mely északkeleti irányban - nem messze Torcellotól - hét kilométerre fekszik Velencétől, s öt, egymástól csatornákkal elválasztott városrészre tagolódik. Burano - bár területét tekintve csupán fele akkora, mint Torcello - jóval sűrűbben lakott, mintegy háromezren élnek a szigeten.
Tovább
A Solfatara egy alvó vulkán krátere Pozzuoli mellett, Nápolytól északra, amely kénes kigőzölgéseiről híres. A vulkáni utóműködések, a szolfatarának a klasszikus típusa és egyben névadója is. A szolfatara tulajdonképpen a kénes fumarolák megnevezése. A vulkáni kráter, 92 méter mély, ellipszis alakú, sík terület, melynek leghosszabb átmérője megközelítőleg 700 méter. A kráter peremét trachit és andezit rétegek építik fel. Kb. 4000 évvel ezelőtt keletkezett és utoljára 1198-ban tört ki. Az utolsó kitörés freatikus volt – a talajvíz és magma találkozásakor keletkezett gőz okozta. A vulkáni kráterben ma is látható kénes fumarolák 1913 óta működnek.
Tovább
HU
